Két egymást követő estén két különböző világba kalauzolta közönségét a Miskolci Nemzeti Színház: október 9-én Osztrovszkij Erdő című vígjátéka debütált a Nagyszínházban, másnap pedig Heinrich Böll Katharina Blum elvesztett tisztessége című műve került színre a Kamaraszínházban. Mindkét történetben központi kérdés, mi marad az ember szabadságából és tisztességéből, ha mások érdekei kezdik irányítani az életét.
A 203. évad szeptemberi bemutatóiról már beszámoltunk: a Sárarany Turi Dani felemelkedési vágyát és bukását, a Művészet egy festmény körül kirobbanó baráti konfliktust, az Ida regénye pedig egy érdekházasságból kibontakozó kapcsolatot állított középpontba. A Móricz-adaptációt Szőcs Artur, Yasmina Reza vígjátékát Szabó Máté rendezte, Gárdonyi történetét Kozma Attila a Miskolci Balett előadásában vitte színre. Az októberi premierek tovább bővítik ezt a műfajilag változatos kínálatot.
Szőcs Artur a Sárarany után ezúttal egy szatirikus vígjátékkal jelentkezett. Az Erdő középpontjában az Ónodi Eszter által alakított Gurmizsszkaja áll: az öregedő földbirtokos özvegyasszony kései szerelméért kész feláldozni férjétől örökölt vagyonát. Körülötte mindenki boldogulni próbál, ám ebben a zárt világban a pénz és a társadalmi helyzet szabja meg, kinek milyen lehetőségei vannak.
Ebbe a képmutatással átszőtt közegbe érkezik két vándorszínész, Szomorov és Vigov, akiket Harsányi Attila és Fandl Ferenc játszik. Kívülállóként élesebben látják a szereplők önzését és egymás ellen folytatott játszmáit. Számukra a színház menedék és a szabadság terepe. A rendezésben a címbeli erdő is megelevenedik: Cser Ádám zenéje és az énekkar a történet fontos részévé teszi a látszólag pusztán eladható vagyontárgyként kezelt természetet.
A szombati kamaraszínházi bemutató az egyén kiszolgáltatottságát a nyilvánosság felől közelíti meg. A Katharina Blum elvesztett tisztessége címszereplője egy találkozás után kerül a rendőrség és a szenzációhajhász sajtó célkeresztjébe. Miközben nyomozás folyik, a bulvár már kész történetet gyárt róla: a feltételezések tényként jelennek meg, a fiatal nő pedig egyre kevésbé rendelkezhet saját élete és megítélése fölött.
A Nobel-díjas Böll 1974-es regényének kérdése – miből származik az erőszak, és hova vezethet – ma is eleven. Keszég László rendezésében Rudolf Szonja alakítja Katharinát; Bereményi Géza adaptációja alapján a mai színpadi változatot Lőrinczy Attila és a rendező készítette. A két új előadás más hangon, de egyaránt azt vizsgálja, hogyan válik a tisztesség hangoztatása a kiszolgáltatott emberek feletti hatalom eszközévé.
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!
